Helyi értékeink: kosárfonás – egy még élő kismesterség Gyönkön

A kosárfonás ősidőkre visszanyúló mesterség. Az ember a természet megfigyelése folytán jöhetett rá a kosárfonás titkaira. Tanítómestere a fészekrakó madárvilág lehetett. A rómaiak idejében már termesztették a fűzet, termesztését a kosárfonó ipar fejlődése tette szükségessé és jövedelmezővé. Ebben az időben tehát a kosárfonás már virágzó kézműipar lehetett, és a fűz keresett kereskedelmi cikk. A világ más-más részein számtalan kosárfonási eljárás alakult ki. Különböző növényi anyagokat használnak a fonás alapanyagául például pálmaféléket, gabonaszárakat, nádat. Nálunk főként fűzféléből fonnak. Hazánk földrajzi és éghajlati viszonyai kiválóan alkalmasak a fűz termesztésére. Egykor a vadon termő füzesek bőséges nyersanyagot biztosítottak a hazai kosárfonás számára. Ma már egyre több helyen saját termelésű fűzfavesszőből fonnak kosarat. A zöldvesszőket méretük szerint osztályozzák, főzőüstbe főzik, amíg a háncs le nem válik a vesszőről. A hántolás után azonnal kiszárítják; hogy ne penészesedjen meg. Majd az alkalmasnak talált veszőket minden felhasználás előtt 5-6 óráig áztatják, hogy könnyű legyen vele dolgozni. A kosarak formáját elsősorban a funkciójuk, így a bennük tárolt dolgok határozzák meg. A vesszőből készült kosarak régiesebb változata az úgynevezett kávás kosár. A félgömb alakú kosár vázát vastagabb vesszőből készült kosár alkotja, amit vékonyabb vesszővel fonnak be. A fenekes kosár (mai bevásárlókosár) készítése újabb keletű. Ennek először a fenekét készítik el kereszt alakban egymásba dugott vastagabb vesszők körbefonásával, majd a fenék szélébe szúrt vesszőkön folytatják a kosár falának elkészítését, majd a száját szegéssel erősítik össze, fület is készítenek hozzá. Természetesen kosárfonás technikával egyéb használati tárgyak is készíthetők. A vessző rugalmas, könnyen megmunkálható, kevés kézügyességet igényel, így tulajdonképpen mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy valami szépet alkosson.

Gyönkön 1966-ban már működött a Budapesti Háziipari Szövetkezet Kosárfonó részlege 18 fővel, akiknek zöme helybeli volt, néhányan a környék falvaiból jártak be. Saját maguk termelték a fűzfavesszőt, a Forrásvölgyben. Munkáik zöme exportra készült, de Magyarországon is sokfelé értékesítették azokat.
A 60-as éveiben járó Horváth Mihályné (született Brandt Anna) a kosárfonás alapjaival már gyermekkorában megismerkedett, de igazán jól fonni a férjétől tanult. Mintegy 5 évig dolgoztak együtt a gyönki kosárfonó üzemben. A cég az 1970-es évek végéig működött. Annus néni az üzem megszűnte után otthon, szabadidejében folytatta a kosárkötést. Többnyire kérésre, megrendelésre készíti termékeit, amelyet háztól elvisznek. Vásárokba nem jár, helyben a piacon árul néha. Az alapanyagot ő maga gyűjti be. Mint mondja, veszőt az vághat, aki ért hozzá! Ő tudja, mikor melyik fajta vesszőt kell szedni, attól függően, mit fog készíteni belőle. A gyönki árokparton található vesszőket a házigazdák engedélyével vágja le. Ma már nem készíti elő a vesszőt, azonmód zölden megköti. A télen szedett vessző hajlik, alkalmas a megmunkálásra. Ősszel, amikor lehullottak a levelek, a vessző megérett, a nedvesség már visszahúzódott bennük, az ekkor begyűjtött vesszők könnyen hajlíthatók. Ágsöprűnek legjobb a vörös gyűrű som vessző. Ennek oldalhajtásából készíti a madáretetőket is. Az etetők teteje nád. Ez az alapanyag neki magának is van otthon, valamint ezt is ismerős házaktól szerzi be. Köt vesszőkosarakat más-más méretekben, füles kis kosarat, virágtartót, madáretetőt. Rendeltek nála már macskakosarat, szennyes kosarat, tojótyúknak kosarat, csibeborító kast. Készített különféle fali díszek alapjait is, melyeket egy-egy ünnepkör motívumaival kiegészítve lakásdísznek használtak a megrendelők. Elkészült termékei natúrak, nincsenek semmivel kezelve. Ma már újságban látható kép alapján bármit meg tud kötni.

A családból öccse, Horváth Miklós is tud kosarat kötni, de ő nem foglalkozik vele, csak saját szükségletre csinál ezt-azt. Hajdani munkatársai közül néhányan itt élnek Gyönkön, ám nem foglalkoznak kosárkötéssel. Szeretné, ha unokája megtanulná ezt a mesterséget. Ez adna neki bármikor, ha a szükség úgy hozná, egy kis pénzkereseti lehetőséget, de az unoka nem akar a kosárfonással foglalkozni. Egy szomszéd fiú azonban nagyon érdeklődik, többször volt nála és figyelte a munkáját, és Annus néni úgy véli, ő könnyen megtanulná a kosárkötést. Lehet, hogy őt megtanítja a mesterség fortélyaira, hogy valakinek átadhassa a tudását, és legyen valaki Gyönkön, aki élteti, ha hobbiként is, ezt a népi kismesterséget.

Források:

Tolna Megyei Népújság 1966. május 26.:

„Tizenöt nő és három férfi keze alatt hajlik a vessző a gyönki kosárfonó üzemben. Szövetkezetük a Budapesti Kosárfonó Háziipari Szövetkezethez tartozik, annak részlege. Munkájuk eredményeként raktárukban ötezer papírkosár vár elszállításra, hogy az angolok szobáit díszítse, ott szolgáljon mutatós használati tárgyként. Exportra is dolgoznak. Nyugat-Németországnak készítenek egy hónapja már különböző nagyságú szögletes tálcákat. Kétszáz darabot gyártottak eddig. A szép, ízléses, praktikus tálcákból négy tesz ki egy garnitúrát. Belföldi áruként kerülnek értékesítésre a szorgos kezek által boszorkányos gyorsasággal font jó formájú, csővázas, fonott székek. Eddig ötszázat jelentettek készre, ezeket folyamatosan szállítják el, elsősorban a balatoni üdülőhelyekre és más vendéglátóipari egységekbe. Mivel változik a divat és a megrendelő igénye, meglehetősen sűrűn kell változtatni a fonott székek mintáján és formáján is. Kelendők áruik, van piaca készítményeiknek. Ebben a kis szövetkezeti üzemben nemcsak a kosárfonással foglalkoznak, hanem fűzfa-kitermeléssel is. Ősztől tavaszig tíz és fél vagonra való fűzfavesszőt termeltek ki saját huszonhat katasztrális holdas gyönki telepükön (a Forrás völgyben). Ennek egy részét itt, helyben dolgozzák fel, de szállítanak a többi tagszövetkezetnek is nyersanyagot. Főzik és hántolják a fűzfa vesszejét — utóbbit kézzel és géppel is —, hogy biztosítsák a~ megfelelő minőségű nyersanyagot a szép termékekhez. Terveiket teljesítik, mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi követelmények szerint. Szerte az országban, sőt külföldön is hirdetik áruik a gyönki kis szövetkezet kosárfonóinak jó munkáját.”

Kosárfonó kezek

Kosárfonó kezek

Szilágyi István fotója