Helyi értékeink: sváb tutyik Gyönkön

A tutyi jellemzően sváb viselet. Gyönkön és környékén az 1700-as években betelepült svábok viseleteként jelent meg. Gyapjú fonalból készült kényelmes lábbeli, mert igazodik a láb formájához és meleg.

A tutyikat öt tűvel kötik. A kötést az oldalán kezdik el. A megfelelő magasság elérése után a talp készül el, majd ezután készül a lábfejrész. Alapszíne legtöbbször a fekete. A férfiak csak egyszínű, fekete tutyit viseltek. A nők és a gyerekek színes fonallal mintázott tutyit hordtak. A tutyi mintázata felekezeti hovatartozás szerint változott Gyönkön és környékén. A gyönki református vallásúak apró, stilizált virágmintát alkalmaztak. A gyönki és környéki evangélikus vallásúak színesebb, rózsás mintával díszítették tutyijaikat. A Gyönk melletti Szakadáton élő katolikus vallású svábok még nagyobb virágokat kötöttek és élénkebb színeket használtak, és ők a tutyi oldalát is díszítették.

A kész tutyit vászonnal talpalták meg. A mezei munkához használt tutyik talpát szurokkal kenték be, hogy tartósabbak legyenek.

A tutyik régen a fonóban, téli estéken készültek. A gyönki Tájházban látható belőlük kész és félbe maradt kötésű is. Ma már az idősek közül alig néhányan kötnek tutyit. A fiatalok közül csak kevesen tanulják meg ezt a bonyolult technikát. Jelenleg Trautman Konrádné köt a hagyományokhoz hű tutyikat, elsősorban evangélikusokra jellemző mintákkal. Wilhelm Konrádné a református mintákkal készíti tutyijait, melyeket zsűriztet is. Kézműves vásárokra jár velük és bemutatókat is tart, igény szerint, iskolákban, óvodában, rendezvényeken. A gyönki sváb hagyományokat ápoló tutyit viselnek a gyönki óvodások műsoraik alkalmával sváb viseletükhöz, valamint a „Grüne Wiese” néptánccsoport tagjai néhány koreográfiájuk bemutatásakor.

A tutyi, mint kötött lábbeli, napjainkban is megtalálta a helyét: otthoni szobai viseletnek, lábmelegítőnek, szobai tornához használják.

Források:

Balogh Szabina: Strickschuh bei den Ungarndeutschen in Jink / Gyapjú lábbeli a magyarországi németeknél Gyönkön. Pécs, 2011. (Szakdolgozat)