Helyi értékeink: Szövő szakkör
A gyönki Szövő szakkör 1982-ben kezdte meg működését, a Művelődési Ház által vásárolt szövőállványokon. Kezdetben egyszínű alapon csíkos mintákat szőttek a lelkes kézimunkázó asszonyok, majd később megtanulták a bonyolultabb technikákat is: fogazás, rizsminta, fenyőfa, szilvamag. Az alapok elsajátítása után a székely festékes minták szövésének megtanulása következett. Ezek a munkák nagy odafigyelést, pontosságot és türelmet igényeltek.
Az első darabok – futók, párnák, faliszőnyegek, padlószőnyegek, tarisznyák – saját használatra készültek, majd közelebbi s távolabbi családtagjaiknak szereztek örömet szőtteseikkel. A folyamatosan gyarapodó sok szép munka nyilvánosságot kívánt: eleinte saját kiállítással mutatkozott be a szakkör a település lakóinak. Nagyszabású ünnepség keretében nyitották a 10, 20, 25 és 30 éves jubileumi kiállításaikat. Tamásiban és Kölesden is kiállításon mutatták be szőtteseiket.
A szakkör tagjainak célja nem elsősorban alkotásaik zsűriztetése volt, sokkal inkább az, hogy a hagyományokból kiindulva, kedvtelésből, örömmel, saját szükségletre, lakásuk díszítésére készítsék el szőtteseiket. A szakkörvezető segítésével ízléses, esztétikus színvilágú, jól megkomponált motívumokkal megszőtt alkotások kerültek ki kezük alól. Alkalmanként küldtek zsűriztetésre is szőnyegeket, melyekből néhányat a megyei bemutatón, elvétve az országos kiállításon is bemutattak.
A szakkör életének része a rendszeres kiállítás-látogatás. Voltak Zalaegerszegen, Szekszárdon, Pakson, Dunaföldváron és több alkalommal Bonyhádon és Budapesten. Itt új mintákat láttak, rajzoltak, fotóztak az asszonyok, és egyúttal közös élményeket szereztek. Az eltelt több mint 30 év alatt közel 90 nő tanult meg szőni, volt hosszabb-rövidebb ideig a szakkör tagja. A Művelődési Ház által szervezett 1-2 hetes nyári gyermektáborokban is sok diák ismerkedett meg a gyapjúszövéssel.
A Szövő szakkör története
A kézimunkázásnak az a formája, ami régen minden falusi – és városi – családban természetes volt, ma már megszűnt. A folyton és gyorsan változó világ nem is igényli és nem is használja úgy a kézimunkát, mint valaha. A gyönki egy olyan szakkör, ami immár 33 éve kedvet csinál és teret ad egy ilyen tevékenységnek, a szövésnek.
Hogyan kezdődött? A 70-es évek végén hímző szakkörnek adott helyet a művelődési ház. Itt a gyönki sváb hímzésmintákkal ismerkedhettek meg az érdeklődők, kezdetben Lackner Aladárné, majd Galántai Mátyásné vezetésével. A helyi Spirál KTSZ azokban az években kezdte meg szövőállványok gyártását. Az asszonyok részéről igényként jelentkezett, hogy lehetőség legyen helyben szőni tanulni. A Művelődési Ház vásárolt szövőállványokat, amelyeken 1982-ben elkezdődhetett a szövés Szegletes Jánosné Ida vezetésével, aki épp akkoriban lett gyönki lakos, János feleségeként. Ida 1982-ben fejezte be a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ tanfolyamát és kapott díszítőművészeti szakkörvezető képesítést. A szövést Mözsön, a Mözsi-Szabó István festőművész vezette szakkörben sajátította el. Később, 1995-ben Budapesten a Népművelési Intézetben „Székely festékes szövés” tanfolyamon vett részt.
A Művelődési Ház tulajdonában jelenleg 1 db 50 cm széles és 8 db 80 cm széles nyüstű szövőállvány van, és pár csere nyüstfa, mely a sűrűbb bevágásaival a vékonyabb gyapjúszállal való szövéshez biztosít lehetőséget. (A nyüstöket lehet cserélni.) A szövőállványon maximum 78 cm széles és maximum 2 m 30 cm hosszúságú szőttes készíthető. Ennél kisebb szőttes esetén egy felvetésre két vagy három apróbb darab (pl. párna) is készülhet.
A gyapjúszövésnek Gyönkön nem volt hagyománya. A faluban mindig volt takács, aki a lakosságot ellátta vászon szőttesekkel: zsákok, terítők, konyharuhák, abroszok stb. A Német Nemzetiségi Tájházban ma is látható néhai Schmidt bácsi hajdani szövőszéke, felvetett állapotban.
Az induló szakkör tagjai alapanyagként gyapjút használtak, eredeti és festett színekben. A szövés lényege, hogy a szövőállványon a függőleges pamut felvetőszálakat gyapjúfonallal szövik be. Ida az első hónapokban a foglalkozásokon párhuzamosan tartott elméleti és gyakorlati képzést. Kezdetben egyszerű, csíkos mintákat szőttek: egyenletes ritmus, páros ritmus, hármas ritmus, csoportos és váltakozó ritmusú kisebb darabokat terveztek első munkáiknak. Ez idő alatt mindenki megküzdött a szövés nehézségeivel: a felvetés – többször elfelejtett és újratanulandó – tudományával, az egyenletes hurkok fontosságával, a leverés erejének a szőttes tömörségével való összefüggésével, de leginkább a szélek párhuzamosságával. Majd a csíkritmusokat egyszerű mintákkal – fogazás, rizsminta, gyöngy, fenyőág, szilvamag, fekvő rozmaring – egészítették ki.
Néhány fotó csíkritmusokkal készült szőttesről:
A tanuláshoz meg kell említenem még Szegletesné Ida elméleti foglalkozásait is, amikor a tervezés rejtelmeit próbálta szakköre tagjaival megértetni. Merthogy a szövés a tervezéssel kezdődik: bármily egyszerű, vagy bonyolult mintát előbb kockás papíron meg kellett tervezni. Ez volt a minta, amelyet „olvasva” folyt aztán a szövés. Mindenki szorgalmasan jegyzetelte a szőttesek tervezéséhez szükséges legfontosabb tudnivalókat. Szólt a fonalak kiválasztásnak fontosságáról, az alkalmazott színek harmóniájáról, a szőttesen megjelenő arányok és ritmus fontosságáról. Ritmust adhat a színek váltakozása, a fonalvastagság váltakozása, a fényes és matt felületek váltakozása, a mintacsíkok sűrítése-ritkítása. A kompozíció lehet folyamatos vagy zárt. Fontos a kompozícióban megjelenő alapszín és a kiegészítő szín aránya. A mintát az alapon megjelenő főmotívum és mellékmotívum váltakozása adja. A hallott elméleti tudnivalók alapján otthon ki-ki megpróbált egyszerű tervvázlatokat készíteni, melyeket megbeszéltek, kielemeztek a szakkör következő foglalkozásán. Szó esett a szőttesek eredetéről, a régmúltban és a mai lakásban betöltött szerepükről, a hagyomány és korszerűség összeboronálásáról és a motívumgyűjtés mikéntjeiről is. (Motívumokat sokfelé gyűjthet, aki nyitott szemmel jár: képes folyóiratokból, médiában látott anyagból, kirakatokban, boltokban látott textilekről, inspirálhatnak kiállított szőttesek, népművészeti kirakodó vásárokon látott textilek stb.) A szakkörbe később újonnan belépők szintén megkapták e fontos információkat a szakkörvezetőtől. Ők a mellettük dolgozó, már gyakorlott szövőktől is sokat tapasztalhattak, tanulhattak.
Néhány házi használatra készült kis terv az elméleti tudnivalókról:
Az alapok elsajátítása után, „haladó fokon”, izgalmas feladat volt a székely festékes minták megtanulása. Ez más szövéstechnikát, még nagyobb
figyelmet, precízséget és türelmet követel. Szőtteseik zömét a székely festékesek mintáinak felhasználásával tervezték. Alkalmazták az aggatott és ritkábban a likacsos technikát is.
Motívumok, tervek és elkészült szőttesekre néhány példa:
Volt, aki újságban látott kép alapján, vagy saját fantáziája szerint tervezett modern, egyedi mintájú faliszőnyeget. Erre is álljon itt példa:
A szakkör tagjai saját alapanyagból saját használatra készítették szőtteseiket. Asztalra való futók, párnák, kis terítők, faliszőnyegek, padlószőnyegek, faliképek, tarisznyák készültek kezük nyomán. Lakásukat díszítették e darabokkal, vagy gyermeküknek, unokájuknak, más családtagjaiknak szereztek örömet vele. Mindig nagy izgalmat jelentett a szakkör közösségének, amikor elkészült egy darab és sor került a levágásra. Akkor mutatkozott meg először igazi valójában: öröm, sikerélmény volt alkotójának, és a körülötte álló csodálóknak is.
A folyamatosan gyarapodó sok szép munka nyilvánosságot kívánt: saját kiállítással mutatkoztak be a település lakóinak. Ezt több ízben is megtették az elmúlt évek alatt, mindig valami újat nézőik elé tárva: új színkombinációkat, új mintákat, új felhasználási területet (pl. hátizsákok, falikép, kicsi párnák), újabb alapanyagot (pl. rongy lábtörlők) bemutatva. Szőtteseikből rendszeresen küldtek a megyei népművészeti kiállításra, és nagy öröm volt, ha a szigorú zsűri egy-egy darabot elfogadott és kiállított Szekszárdon Babits Művelődési Házban a megyei bemutatón. Néhány esetben előfordult, hogy az országos kiállításra is beválogattak gyönki munkát.
Gyönk mellett önálló kiállításon mutatkozott be a szakkör Tamásiban, amelyről a Tolna megyei Népújság is hírt adott:
Kölesden is bemutatkoztak a művelődési házban. Erről a Kölesdi Közéleti Egyesület honlapja is hírt ad: (http://www.kozeleti.hu/index.php?prg=hir&aktualis=656)
Balról: Szegletes János, Wilhelm Konrádné, Király Józsefné, Szegletes Jánosné, Merkl Imréné, Nagy Árpádné, Lakatos Ferencné, Farkas Ferencné, Dörmerné Kemler Hajnalka.
Hátsó sor balról: Balla Tiborné, Trauttman Konrádné, Dömötör Erzsébet, Csernus Pálné, Majnay Klára
A szakkör életéhez tartozik az is, hogy több alkalommal csoportosan ellátogattak Budapestre, a Néprajzi Múzeumban megrendezett „Élő népművészet” című kiállításra. Csoportosan látogattak el többször Bonyhádra is, ahol a művelődési házban a Kézműves Iskolák tanulóinak országos bemutatkozását tekintették meg. Élmény volt a Zalaegerszegen megtekintett országos népművészeti kiállítás és a Dunaföldváron megtekintett tárlat is. A kellemes, élményekkel teli együttléten túl ezek a kirándulások mindig új inspirációt adtak. Új mintákat, új kompozíciókat láttak, fotóztak le az asszonyok, új színekkel találkoztak, új ismereteket szereztek gyapjúbeszerzési helyekről. Mindezek segítették a szakkör tagjait további szőtteseik tervezésében. Munkájukhoz a szakkörvezető útmutatásain kívül szakmai segítséget nyújtott még Lőrinc Etel textiltervező iparművész (Bonyhád) és Komjátiné Horváth Ágnes népi iparművész (Szekszárd), akiket néhány alkalommal meghívtak Gyönkre. Tőlük véleményt, bírálatot kaptak készülő vagy már kész munkáikról és javaslatot szőttes terveikhez.
Az eltelt 30 év alatt közel 90 nő tanult meg szőni e csoportban, közülük többen hosszú évekig a szakkör tagjai voltak. Jelenleg is van, aki több mint 15 éve szövi itt szépséges szőtteseit, követendő példát mutatva a kezdőknek. Volt, aki csak az alapokkal ismerkedett meg, s rövidebb időt töltött a szakkörben. Többen vásároltak saját szövőállványt és otthon szőttek tovább. Közülük néhányan rendszeresen felkeresték a szakköri foglalkozásokat, megbeszélni terveiket a szakkörvezetővel, közösen rendeltek fonalat a szakkör tagjaival. Előfordult, hogy saját szövőállványát behozta valaki a szakkörbe, mert közösségben, a szakkörvezető figyelme és segítsége mellett kívánt szőni. 2012-14-ben két paksi tagja is volt a csoportnak, akik az interneten bukkantak rá a gyönki szövő szakkörre és kértek lehetőséget ide járni, tudásukat itt gyarapítani. Egyikük paksi kiállításának megnyitóján az egész szakkör részt vett.
Paks, 2014. Szegletes János, Farkas Ferencné, Trauttman Konrádné, Wolf Jánosné, Nagy Árpádné, Szegletes Jánosné, a szőttesek készítője: Sóthyné Irénke, Weil Endréné, Csernus Pálné, Dömötör Erzsébet, Balla Tiborné
A szakkörben nemcsak a szövésre, mint kézműves alkotó tevékenységre van lehetőség. Fontos az együttlét a hasonló érdeklődésű társakkal. A munka mellett jókat beszélgetnek, ötleteket adnak egymásnak. A sikeres munka végeredményének együtt örülnek, az együtt eltöltött órák emlékezetesek maradnak számukra.
A szakkör folyamatos működése nagymértékben köszönhető vezetőjének, Szegletes Jánosné Idának, aki kezdettől fogva kitartóan, hozzáértéssel és türelemmel egyengeti a szakkör működését. Energiájából, szövés iránti szeretetéből még arra is futja, hogy nyaranta, amikor a szakköri munka szünetel, a Művelődési Ház által szervezett 1-2 hetes nyári gyermektáborban gyerekeket tanítson a szövés alapjaira. Elhivatott tevékenységét családtagjai is patronálják (lánya kedvtelése a szövés, gyöngyfűzés, férje fafaragó).
Szövés bemutató az óvodában.
Szegletes Jánosné Ida a szakkörvezetés mellett folyamatosan sző maga is. Munkáit rendszeresen elküldte megmérettetni. 1983-ban a Nyíregyházán megrendezett VI. Országos Népművészeti Kiállításon értékelték munkáját. 1984-ben a IV. Országos Szövetkezeti Kiállításon Gyöngyösön 3. helyezést kapott szőttese. 1999-ben a XIII. Országos Népművészeti Kiállítás Tolna megyei tárlatán Szekszárdon volt kiállítva munkája. 2004-ben a XIV. Országos Népművészeti Kiállítás Tolna megyei tárlatán Ozorán volt szőttese kitéve. 2006-ban Budapesten a nyugdíjas klubok és idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége által szervezett népművészeti és kézműves kiállításon vett részt szőtteseivel. Saját szövő munkásságával, alkotásaival is példaként áll a szakköri tagok előtt.