Helyi értékeink: Sváb disznóvágási szokások Gyönkön
Az egyes településeken a disznóvágási szokások zöme azonos, ám mégis vannak kisebb különbözőségek is. Ezért is fontos a helyi hagyományok feltárása és számbavétele. A disznóvágáshoz kapcsolódó számos dolog már hungarikum. Mindezek helyi megfelelői szerepelnek a Gyönkön összegyűjtött sváb disznóvágási szokásokban is. A disznóvágás egykor elsősorban a család hússzükségletét biztosította. Minden háztartásban alapvető szempont volt, hogy a legtovább elálljon minden. A tartósítás legegyszerűbb módja a sózás és a füstölés volt, de fontos volt a sült húsok zsírban való tárolása is. Nemcsak sonkát, hanem a szalonnát sózták-füstölték, de előfordult, hogy oldalast, lapockát is gyengén megfüstöltek. A feldolgozás során leeső nyesedék húsok a kolbászba, az orr, fül, köröm, farok a kocsonyába, a fej és egyéb bőrös részek a hurkába, disznósajtba kerültek. A disznóvágásnak jelentős közösségépítő szerepe is volt: a család tagjain kívül némely rokon is részt vett, akiknek ezt visszasegítették. Gyönkön egyes családokban volt egy családtag, aki a böllér volt, de legtöbb család a település közkedvelt böllérjeit hívta a disznó levágásához, mert megbíztak benne, hozzáértését nagyra becsülték. A disznóvágáskor az egyes munkafázisokat évről-évre ugyanazok a személyek végezték. Bár a disznóvágás egyes momentumai változtak az idők folyamán, maga az esemény még mindig jelentős helyet foglal el a vidéki emberek életében. Az előkészületek, a nagy nap, a disznó végnapjának eseményei ma is úgy zajlanak, mint régen. A feldolgozott termékek ma is a hagyományos receptek, a megszokott ízek alapján készülnek, és igen közkedveltek nemcsak Gyönkön, de az ország más vidékein is.
Források:
A Német Nemzetiségi Egyesület „Sváb disznóvágás” rendezvényéről fotók láthatók az egyesület honlapján: http://nne.hu/node/81
Sváb disznovágási szokások Gyönkön – Gyűjtötte: Szegletes János (Fotókkal illusztrált kézirat)