Helyi értékeink: Művelődési Ház

Az értéktárba felvételre javasolt kétszintes épület meghatározó képe településünk központjának, Gyönk legrégebbi épületeinek egyike. Körülbelül az 1870-es években épült vendégfogadónak. Gyönk 1871-ben lett járási székhely. Feltehetően ez is indoka lehetett annak, hogy épüljön egy „nagykocsma”, mely egyúttal vendégfogadó is. Így a járási közigazgatási összejövetelekre vidékről – akkor még szekérrel – érkezők megszállhattak ezen épületben, és a járási funkcióból adódó nagyobb rendezvények megvalósításának is tere lehetett a nagykocsma ívója, bálterme.

A XIX. sz. második felében az építészet hatalmas fejlődésnek indult Magyarországon. A városépítészetben kimagasló eredmények születtek, a nagyvárosok döntő képét az eklektika határozta meg. A haladó szellemű vidéki földesurak is próbáltak megfelelni a kor kihívásának, készülő új épületeiket az új stílus jegyében tervezték. Az eklektika jegyei fedezhetők fel a gyönki egykori Nagykocsma épületén is: homlokzatképzésében a szintek rangsorolásán alapuló, a plasztika fokozásával a középtengelyt kiemelő megformálási elvet követte a tervező.

Korabeli képeslapokon jól látható az épület két szintjét elhatároló vízszintes díszítőelem, a középrészt kiemelő emeleti öt boltíves ablak. A földszinten a középső öt ablak mellett mindkét oldalon nagyméretű bejárati ajtó nyílik, melytől öt lépcső vezet az utcaszintre, a járdára. A két szintet elválasztó kiemelkedő párkány alatti falsíkon nagy betűkkel fölírat: vendégfogadó. Az ablakok pontosan egymás fölött helyezkednek el a két szinten. Az emeleti ablakokat plasztikus díszítés veszi körül. Az utcafronti főhomlokzaton függőleges tagolások is megjelennek. Az épület szélén valamint az emeleti középső ablakok mellett görög oszlopokat idéző, a fal síkjából kiemelkedő díszítés látható. A földszinten szintén az épület szélén és a középső ablakok között a falsíkból kiemelkedő, vízszintesen tagolt, függőleges díszítőelemek láthatók. Az épületen látható valamennyi díszítőelem a vakolat anyagából készült, nemes anyagot (márvány, faragott kő és egyéb) nem alkalmaztak az építők. Az egész épült alatt, az eredeti funkciójához tartozó borospince van. A pincébe közvetlenül az udvarról vezet lejárat. A pincét jelenleg nem használják. Felújítására és újbóli hasznosítására különféle elképzelések születtek már.

Az épület belső terei nagyrészt megőrizték eredeti állapotukat. A fő falak és a fő belső tagoltság megmaradt. Az épület későbbi funkcióihoz igazodva a földszinten is és az emeleten is néhány új közfalat építettek be, megosztva ezzel pár termet. Egy helyen pedig a földszinten kivették a közfalat, egybenyitva ezzel a megszüntetett bal oldali bejárathoz tartozó folyosórészt a mellette lévő teremmel. A pincéből az épület alsó folyosójára vezető feljárat végét lefalazták és ott alakítottak ki egy apró mellékhelységet a legutóbbi, 1979-ben történt átalakítás során.

Az épület külseje mindvégig megőrizte eredeti formáját, díszítéseit. Az utcára néző fő homlokzaton a bal oldali utcai bejárat lett megszüntetve, helyére ablak került.

Az ezzel ellentétes udvari fronton is történt csekély változtatás: a földszinti, jobb oldalon lévő két ablakot megszüntették. Itt egy földszintes kis toldalékot is kapott az épület. A nyitott alsó folyosót beüvegezték, az udvarra kijárást ajtó biztosítja. A két oldalsó fal homlokzatán nem történt változtatás.

Az épület egy 1978-ban végzett statikai vizsgálat megállapításai szerint komoly alapra épült, statikailag még újabb évtizedeken át állhat biztonsággal jelenlegi helyén.

Az épület 1946-ig megőrizte eredeti funkcióját és nagykocsmaként működött. Ezt követően a NÉKOSZ működött itt, 1948-tól az általános iskolának adott helyet, majd 1980-tól a művelődési ház és könyvtár tevékenységeinek helyszíne.

Gyönk helyi építési szabályzata szerint helyi építészeti értékként helyi egyedi védelem alatt áll.

Források:

Gyönk nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezése. Gyönk 2009

Marcsa Dávid: Pillantás a múltba. Gyönki képeslapok 1898- 1950