Helyi értékeink: Német nyelvoktatás Gyönkön

Gyönk a tolnai-dombság, illetve a Hegyhát völgyeiben fekvő település, ahová már az 1700-as években települtek németek evangélikusok és reformátusok, mely letelepedés megindította a falu újraéledését, felvirágzását. Ez a népcsoport sajátos kultúrával – nyelvi, szellemi, tárgyi –rendelkezett, mely az 1948-as kitelepítésig meghatározó volt a falu életében. A történelmi viszontagságok után a még itt maradt idősek, családok, a kapcsolatot tartó külföldre menekítettek, akik kötődtek az óhazához, a településhez, újra felélesztették az értékeket, amelyek megőrzését, ápolását, valamint identitásuk megőrzését kötelességüknek érezték.

A nemzetiségi családokban bekövetkezett nagymértékű „nyelvvesztés”, az anyanyelvi légkört biztosító hatások átalakulása, a tájnyelv ismeretének visszaszorulása következtében a nemzetiségi családokban széttört az anyanyelvbe való belenevelődés formája. A családon belül a magyar nyelv dominanciája került előtérbe. Ennek következtében szinte csak az intézményes nevelés keretein belül volt megvalósítható a német nemzetiség nyelvének ápolása, egyéb kulturális kincseinek megismertetése, őrzése, továbbadása. Ezt felismerve indult meg Gyönkön is a német nyelv oktatása:

• az általános iskolában 1957- ben, amikor elsősorban a nyelvoktatás volt a feladat. Ide azok a tanulók jártak, akiknek a szülei ezt gyermeküknek igényelték – még élt az emberekben a történelem okozta félelem! Később az oktatási törvény, az irányelvek, a NAT, a felsőfokú képzés lehetővé tették a nyelvoktatást nemzetiségi tartalommal is kiegészíteni.
• az óvodában 1974-ben kezdték a nemzetiségi óvodai nevelést, majd az irányelvek szerint a kétnyelvű óvodai nevelést. Az egyre növekvő igények következtében ráléptek arra a kényszerpályára, amely a nyelvápolásról, a nyelv fejlesztéséről, a nyelv tanítását és gyakorlását az alapoktól való indítással kívánta megvalósítani.

1977/78/79-ben folyt az az országos óvodai un. „egynyelvű” kísérlet, melyben a gyönki óvoda, 2 Baranya megyei óvodával együtt vett részt. A gyermekek heti négy napon át beszédkészségük kialakításának és fejlesztésének szempontjából lényeges nyelvi közegben éltek. Az óvónők tudatos nyelvhasználata révén lényegesen könnyebb volt a gyermekek beszédfejlesztésének folyamatát befolyásolni. Mindezt segítette a gyermekek nyitottsága, fogékonysága, nagyfokú érdeklődése és taníthatósága.

A család pozitív indíttatása, az óvodai nyelvi nevelés iránt megnőtt igény nyomán világossá vált, hogy a család szinte egyedülállóan az intézményes nevelésben, oktatásban – óvodától kezdődően – látja a két nyelv egyidejű tanításának lehetőségét.

Az óvodai sikert követően a településen fokozatosan újult meg, folytatódott az általános iskolai, majd a gimnáziumi nemzetiségi és kétnyelvű nevelés, oktatás minden igénylő számára.

Elmondható, hogy 3 éves kortól 18 éves korig – egyedülálló településként – Gyönkön a mai napig eredményes és folyamatos a német nemzetiségi nyelvi nevelés, oktatás, mely egyre inkább kibővült a német nemzetiség szellemi és tárgyi kultúrájának megismerésével, ápolásával, átadásával, valamint a feladatban közös felelősséget érző partnerek együttműködésében.

Források:

Intézményi dokumentumok