Helyi értékeink: Vecsési Sándor Életút című szekkója

Vecsési Sándor 1980 nyarán készítette el nagyméretű szekkóját a gyönki általános iskolában. Ez utolsó köztéri műve.

Vecsési Sándor 1930. május 18-án született Nyergesújfaluban. Családja a ma már Szlovákiában található Párkányból származik. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, 1954-ben diplomázott. Mesterei Fónyi Géza, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél voltak. 1964 óta kiállító művész. Díjai: Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Egyéni tárlatai voltak többek közt: az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, a Vigadó Galériában, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Moszkvában, Párizsban, Ausztriában. Csoportos kiállításon is számos alkalommal vett részt, például: Havannában, Rómában, a Velencei Biennálén, Moszkvában, Párizsban.

Pályakezdésétől vonzódott a monumentális mérethez, mivel csak ebben a keretben mutathatja meg igazi képességeit. Szekkója látható Nyergesújfaluban, Vásárosnaményben. Freskója van Orosházán és Kiskunfélegyházán. Gyönki nagyméretű szekkójában szinte saját életútját fogalmazta meg.

Az emeleti aulában a folyosótól balra és jobbra elhelyezkedő falfelületet – a talajszinttől a mennyezetig – foglalja el a festmény. Az alkotó több hónapig dolgozott művén segéderő nélkül, minden munkafázist saját kezűleg elvégezve. Az elkészült művet 1980 őszén avatták fel. A bal oldali falsíkon lévő kép indító eleme saját önarcképe, záró motívuma feleségének, Bazsonyi Aranynak portréja, aki rózsalugasban, mintegy anyai keretet ad a képen látható gyerekek és fiatalok közösségének. Itt egy hiány pótlódik Vecsési művészetében: mivel nem volt gyermekük, kicsit minden gyönki iskolás édesapja lett ezzel a művével. Harmonikusan szintetizálja a magyar tájakat, az életútjában jelentős szerepet kapott dömsödi, kurdi, grábóci házaival, gyönki motívumokkal, tolnai dombringással. Megjelenik a csákókoronás gyermek, a kurdi templom, a napba néző lányok, fiúk: mind kedves életképek. A szappanbuborékokkal játszó figura, az anyaság, a kedves állatok: lepke, fácán, madár, nyúl, bárány, valamennyi a gyermeki lélekhez közelálló motívum. Az alkotásban a tavasz-nyár kettős évszakban zajlik a történés, amint ezt a kép színei is jelzik. A színes föld ujjongása lelhető meg növényben, állatban, emberben. A jobboldali falrészen, a záróképben, a munkában elfáradt, idős házaspár (a festő és neje) gyönyörködik a fiatal nemzedékben.

Vecsési Sándor „Életút” c. szekkója nagyon illik erre a helyszínre. Az iskolás gyermekek mindennapjainak szerves részévé vált. Az elmúlt 35 év alatt a kép naponkénti látványa, színeivel és mondanivalójával feltehetően nyomot hagy a gyermekek lelkében. A kép értő befogadását rajzórán szaktanáruk segíti.

Források:

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/vecsesi-sandor-1127

http://www.evid.hu/kultura/item/255-nyerges%C3%BAjfalu-fest%C5%91i-ii-vecs%C3%A9si-s%C3%A1ndor

http://www.regioregia.hu/index.php?hir_id=2501